2008. december 15., hétfő

Valami véget ért

Lezártuk a DiNaMit 2 csapatának képzését is.
Büszkén,
boldogan,
tovaszárnyalva.


Írunk majd még róla többet is, remélem, most viszont, egyelőre, sok szeretettel ideteszem Szücsi és Kriszta búcsúzós dalát- búcsúztunk és lezártunk sok szinten, de például olyan értelemben is, hogy mivel a DH képzőstábja saját lábára áll hamarosan és megkezdi önálló működését, Szücsi és én nem fogunk több diákcsoportot vezetni a DiNaMitban, legalábbis ebben a formában nem.
Erről, ennek is szól nekünk most ez a dal.

3 megjegyzés:

Hodossy Katalin írta...

Csináltam egy hulyeseget.....

reggel, mikor mar egy csomot dolgoztam azon, hogy rahangolodjak a munkamra es elkezdjek dolgonzi a munkahelyemen, vegigolvastam a munkamailjaimat, es nekialltam a munkanak. aztan megnyitottam a netet, mert meg akartam vmit nezni. mint mondtam a kezdolapom a dinamit blog.....na es akkor ott ez az uzenet. elkezdtem olvasni...a rahangolodasomnak annyi. aztan bekapcsoltam a videot...nem sikerult vegig neznem...megyek a vecere es rendbeszedem magamat....

uff

Erika írta...

hm, nem bírtam könnyek nélkül, ahogy az utolsó szombatot sem...jöttek elő bennem a képek, emlékek, emberek...

kriszta írta...

hahá, pityergős lányok (mint amilyen én is vagyok)!
Tegnap kaptam ennek a mesének az utolsó két sorát ajándékba, most megosztom Veletek is:
http://www.szepi.hu/irodalom/lazar/berci/berci08.html