A DiNaMit2 alkalmával betekintést nyertünk abba, hogy mennyi előkészület és munka szükséges az egyes hétvégék létrejöttéhez.
Már a bevásárlásnál megtapasztaltuk, hogy semmi sem az aminek látszik. Ez a könnyűnek tűnő feladat majdnem kifogott rajtunk, de megoldottuk a problémákat. Útközben Gelle felé meleg helyzetbe kerültünk, mert ugye a klíma csak dísznek van a buszban?!
A falu határához, a házhoz érve egyre izgatottabbakká váltunk. Először a szakácsnénikkel találkoztunk. Szemünkben ők a hétvégék sztárjai, hiszen ők azok, akik elmennek vadászni, meglövik, a sárga házba viszik es megsütik...mi meg megesszük. Elfoglaltuk birodalmunkat, elrendeztük a helységeket, előkészítettük a szükséges kellékeket. Közben megérkeztek a csapat tagjai. Nagyon lelkesek es segitőkészek voltak. Mikor már mindenkit újra átjárt a ház illata, érzése, nekikezdtünk a munkának is. Mint mindig most is sok izgalmas és hasznos tudnivaló rejtőzödött tarsolyunkban. Vacsoráig még várnunk kellett a teljes létszámmal, mivel Kriszta számitásait ismét keresztülhúzták azok a csúnya rendőr bácsik.Számunkra a nap fénypontja a holdköszöntő volt, mikor mindenki testileg- lelkileg kipihenhette a nap fáradalmait, és nyugalommal helyezte magát a szék ölébe.Az idei DiNaMit tagjai meg kicsit beszélgettek, játszottak, filmet neztek, mi stáboltunk, aztán egy idő után mind nyugovóra tértünk.
Szombaton Szabó Eszter(az énekes) sikoltására ébredtünk. Majd, hogy feltöltődjünk énekeltünk, játszottunk. Bátran kijelenthetem, hogy mindenki élvezte. Épp ingyenmunkát végeztünk mikor váratlanul betoppant Timi, hogy emelje a nap fényét.

Délután segítettünk Gergőnek es Esztinek a program előkészületeiben, persze csak miután a miénk megvolt.A kötélátmászós feladatot a csapat jobban teljesítette, mint azt vártuk. Reméljük, sok tudással, élménnyel, szeretettel, örömmel és lábszaggal gazdagodtak résztvevőink a második nem formális képzésükön.

Az este a már megszokott forgatókönyv szerint folytatódott: holdköszöntő, filmezés, stábolás és a megérdemelt pihenés.
Vasárnapunk is zenével, játszással kezdődött. Ez a nap nagyon szomorú, mert egy újabb hétvége ért véget. Búcsú ,nagy ölelés....Sajnos néhányan már nem tudtak maradni,de megbocsájtunk. A csapattol ajándékba egy csiguszt kaptunk....ami nagyon ées volt.
Mindent egybevéve ez egy tartalmas, élvezetes hétvége volt, teli élménnyel. Legkimerítőbbek a stábolások voltak, de mi ezekből tanultuk a legtöbbet. A hibáinkon megpróbálunk javítani.....reméljük jövőre ezt bebizonyithatjuk:)

Betti és Szilvi