2009. szeptember 23., szerda

DÖKSZAB 2009

Ott voltam a 2009es diákönkormányzati szabadegyetemen. Izgalommal telve szálltam be Timiék autójába, amely első szállítóm volt a hosszú úton. Miután nagyobb bakik nélkül elértük Nagyváradot kissé megnyugodtunk, innen már nem lehet baj. Aztán mégis egy kicsit mégis berezeltünk, mikor a peronon kemény 3 perc után sem jelent meg senki, akinek "Heló dökszabosok itt vagyok!" tábla lógott volna a nyakában. Mire meggyőztük magunkat, hogy csak nem hagynak itt és hát mi ráérünk, megjelent Gólya Mácsuval és betessékeltek az autóba. A városban még akadt egy kis elintéznivalónk (lengyel turisták buszmegállóba szállítása, projektor kerítés, város templomainak aprólékos megfigyelése stb.), de nem egész két óra alatt eljutottunk Bratcára, fel a hegyre, a táborba. Imola széles mosollyal fogadott, megtudtuk h Evelyn szereti a katicákat és pillanatok alatt a fehérházban találtuk magunkat (a szervezők föhadiszállása), ahol kaptunk programot, mappát és névtáblát is (amin csak egy kicsit volt elírva a nevem). Sajnos az első csoportmunkák már lezajlottak, de a csoportom ígyis tárt karokkal fogadott, gyorsan be tudtam hozni lemaradásomat. Első előadásunk a "Diákönkormányzatiság napjainkban" címet viselte. Rengeteg alap, de mégis új dolgot tanulhattam már az elején, úgy éreztem, már ezért megérte eljönni. Az esti fakulatáción játszottunk. Egy ismeretlen bolygón íratlan szabályok szerint vezettük miniatűr társadalmunkat a túlélés felé vezető úton. A végére igazán izgalmas vita kerekedett az emberi jogok betartásáról illetve a kivételekről (éljen Pityuka és a matektanár). A következő 3 nap délelőttjeit rendezvényszervezés tréningen töltöttem. Annyi ötletet, tipet, tapasztalatot gyújtöttem, hogyha kiteríteném, talán a Földet is körbeérné. Azóta bele is vágtam egy kisebb szervezsébe, csakhogy érezzétek fejlődésem súlyát. :) A délutánok csoportmunkával teltek, ahol mint egy DÖK működtünk a tábor ideje alatt. Nevet választottunk, volt emblémánk és kabalánk is. A számomra talán legélvezetesebb esti fakultáció a személyes menedzsment volt, ahol egy befutott rendezvényszervezőtől kaptunk tanácsokat hogyan igazgassuk úgy életünket, hogy az élet minden területén sikeresek lehessünk. Tudtátok, hogy az ember hatodik fokon mindenkit ismer a világon? Az esti programok szintén klasszak voltak. Első este ismerkedős játékokkal és egy csapatépítő logikai játékkal szórakozattak bennünket. Második este Dökopolyt játszottunk. Mi kukiszok, sajnos túl sokat nyaraltunk, így a rangsor alján végeztük, de ígyis nagyszerűen szórakoztunk. Egy másik este több helyszínen folyt az időtöltés, én személyszerint a pókerasztalnál próbáltam minden zsetonból kiforgatni társaimat. Hát nem sikerült. :( A csoportmunkák célja az volt, hogy közösen megszervezzünk egy programot, mellyel utolsó előtti este elszórakoztatjuk a többieket, és a többiek is jókat versenyzzenek ezalatt. Mi taroltunk a vetélkedőkben, és a visszajelzésekből ítélve a mi tányéros-vizes futamunk is bomba jó volt! :D Az utolsó teljes napon két előadást hallgattunk a romániai oktatási reformokról, ami engem nem érintet igazán, de azért túléltem. :D Az esti tábori színpadra mindenki összeállított egy 10 perces vicces műsort a tábor pillanataiból szemezgetve. Majd a záróbulin mindenki jól kitombolta magát és búcsút vetta a helytől és a friss, ropogós ismerősöktől. Reggel már csak pakolásra és néhány yahoo ID cserére jutott idő, majd mindenki hazautazott a sok újdonsággal, hogy fellendítse DT-jét. Nemcsak a nyár, de életem egyik legnagyobb élménye is volt ez a tábor. Az ottani emberek elfogadása és nyitottsága nem mérhető az itteniekéhez. Úgyhogy hajrá, gyűjtsétek a jópontokat a DH-nál, hogy jövőre ti lehessetek a szerencsések, akik megkapják ezt az ajándékot. Ezúttal is köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy ott lehessek a XV. DÖKSZABon, beleértve Timit is, aki tudta az utat!

Miri

2 megjegyzés:

kriszta írta...

mik vannak... :)

kriszta írta...

és most tartalmilag is: ó, hát ez milyen jó. a személyes menedzsmentért konkrétan irigyellek. Mácsu meg nekem is képzőm volt megboldogult középiskolás koromban, szóval átjár a nosztalgia :) örülök, hogy ott voltatok