Waldmünchen

Waldmünchen óta érzem először, hogy én futok az idő után és nem Ő én utánam... Felkeltem egy meleg reggelen rohanva a buszra, ami Pozsony felé tartott, majd csak azon kaptam magamat, hogy ismét a buszon ülök és hazafelé tartok. Közben öt napot voltam távol, és részt vettem az apró
csodák születésén. Volt szerencsém megismerkedni a Nagyító Alapítvány alapítóit: Limpit és Csabát, valamint az önkénteseket az alapítványnál. Különös öröm volt látni, hogy Erdélyben is létezik a Nagyító Alapítvány. Bár én még csak nemrég találkoztam ezzel a Nagy Projektel, de jó volt látni az együttműködést, azt a tenni akarást, valami nagyobb dolog érdekében. Rám is ösztönző hatással volt. Találkoztam egy új fogalommal, a kompetencia kérdéseivel, lenyűgözött Laci tájékozottsága és tudástára.
Boncolgattuk a női - férfi identitás témakörét,Ági előadásában, egy ineraktív fejtegetés volt, amelybe belefonódott egy kicsit a női test szépsége-téma is, ami nagyon felkeltette az érdeklősémet és vágyom egy ilyen hétvége megismerésére :)

Fontos volt számomra ez az 5 nap, mert megismerhettem egy apró csoda születésének körülményeit és alkotóit és lehet, hogy részt vettem egy másik csoda születésének kezdeténél.
Képzési hajó, a legújabb projekt:)



És végezetül, egy-két kép, csak az emlékezés kedvéért.