Április 2. és 3. megtartottuk az első önálló képzésünket Helembán. Nem is akárkinek, hanem a a (cseh)-szlovákiai magyar egyetemisták krémjének. A Diákhálózat hallgatói parlamentjének segítettünk ugyanis ráhangolódni az ülésezésre és egymásra. Hogy mit is jelentett számomra Helemba? Lássuk csak:
H, mint helyszűke
Hát igen, mikor csütörtök koraeste megérkeztünk a helyszínre, enyhén szólva nem azt találtuk, amit vártunk: az még hagyján, hogy Helemba helyett Kovácspatakon voltunk, de hogy a három külön képzőterem helyett kaptunk egy nagy helyiséget, ahol napközben ki-be járkáltak az ebédért/vacsoráért felelősök, meg két kb. 16 négyzetméteres szobát, ahol egyébként meg hat-hat ember lakott (köztük mi is), az már kicsikét megemelte a pulzusszámunkat. Szerencsére legalább azt sikerült elérnünk, hogy nem kettesével szórtak szét minket a ház különböző pontjain, hanem megkaptunk két egymás mellett lévő szobát, így gondtalanul tudtunk stábolni. Meg is tettük - jó DiNaMit-os szokás szerint késő éjjelig.
E, mint elkötelezettség
A csütörtök esti maratoni stábon sok minden elhangzott: félelmek, csalódások, belső feszültségek, személyes problémák, egy valami azonban senkiben sem merült fel: hogy hagyjuk a fenébe az egészet. Számomra sok erőt adott ez a szintű elkötelezettség a feladatunk iránt a csapat részéről. Olyannyira, hogy Zsuzsival megtoldottuk még a közös stábot, egy párórás páros egyeztetéssel a holnapi napra. (Egy apró megjegyzés: azzal a Zsuzsival, aki aznap hajnali négykor kelt, hogy képviselje Nyitrán az iskoláját egy versenyen. Szóval E, mint elköteleződés.)
L, mint lélekjelenlét
Akármennyire is úgy tűnt, hogy mindent alaposan megterveztünk a délelőttre, csak nem állt úgy össze a csoport, ahogy szerettük volna. Ott voltak, együttműködtek, de valahogy nem jutott át azon a képzeletbeli ponton az egymásra hangolódás, amikor már érzi mindenki, hogy ez nem egy egyszerű kommunikációs folyamat, ami bármelyik kocsmában kialakulhat pár korsó sör mellett. Aztán délután egy egyébként szerencsétlen véletlen jött a segítségünkre - az egyik csoporttag késett negyedórát a kezdésről. Mikor arra kértem mindenkit, hogy egy szó nélkül, csendben ülve várjuk meg, még nem tudtam, hogy a némaság 15 hosszú percen át fog tartani. Öt perc után viszont már nem volt visszaút. Tíz perc után még kevésbé. Kíváncsi vagyok, mikor törte volna meg valaki a csendet, ha negyed óra után nem jön vissza a hiányzó, de ezt már nem tudom meg, mert megkerült, meglepődött, elszégyellte magát majd megörült a többiek elnéző visszajelzésén. Onnantól kezdve kenyérre lehetett kenni az addig egyébként izgága önjelölt mókamestert. A csoport meg egy átlós játék után végre „elmélyült”, kezdődhetett a tényleges munka.
E, mint együttműködés
Az egyetemi óráimat egyedül tartom. Ha a Hálóban vagy a POFIKK-ban vezetem a csoportot, szintén egyedül készülök rá. A DiNaMitos képzési minta viszont két vezetővel dolgozik. Picit féltem tőle, hogy sikerül majd az együttműködés: kezdve a felkészüléstől, a terv kivitelezésén át a spontánhelyzetek kezeléséig. Ez a félelmem azonban az első közös egyeztetés után eltűnt: Zsuzsival nagyon jól kiegészítettük egymást, s megnyugtató érzés volt tudni, hogy nem egyedül kell tartanom a frontot.
M, mint móka
A kőkemény stábolások és egymás feszültségeinek oldása közepette még arra is maradt energiánk, hogy poénkodjunk, szivatgassuk egymást és szórakozzunk. Ez nagyon kellett, hogy a serkentő izgalomból ne legyen bénító görcsölés!
B, mint borkóstoló
A borkóstolás önmagában egy nagyon kellemes tevékenység. Csak nem a betervezett nyitó nagycsoportos foglalkozás helyett!!! Mert akkor mi írhatjuk át az egész addigi terveinket, kedves borász bácsi, akihez muszáj másik 35 emberkének alkalmazkodnia!
A, mint alváshiány
Ezt, azt hiszem, nem kell részletezni. Mi még azért csak aludtunk pár órát (hatan egymás mellett öt ágyon - horkoló lányok között), de hogy azok hogy bírták, akik egész hétvégén átmulatták az éjjeleket? (Vagy én lennék már ilyen öreg?)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése