... és ami utána van

Kedves DiNaMitos csoportvezetőink,

bár nem vagyunk most veletek, de engem nagyon megcsapott a szele a nagy készülődésnek, ami a HP-s debütáló vezetésetek előtt zajlik, és szívből át tudom érezni, megérintett az összes izgalma - alkotó feszültsége annak, amit most érezhettek. Ennek hatására egyfajta ünnep-hangulatba kerültem, és szeretnék Nektek adni valamit útravalóul a sok virtuálisan folytatott szakmai tanácsadás mellé.
Ez pedig a kedvenc idézetem, ami számomra a játékról, a csoportvezetésről és az igazi lelkünkről szól:

„Van, ami látszik, és van, ami nem látszik – különben nem lehetne játszani. Gurigáznak egymással gondolatok az emberben, kivált míg fiatal, s gondolatainak van kedvük gurigázni. Fúj a gyerek szappanbuborékot, hogy a semmiből pattant, könnyű golyóbisban elkülönítse a maga kis lélegzetét a világ többi, nagy és idegen levegőjétől; hogy belezárja a maga kis sóhaját, s annak a külön magánsóhajnak ne legyen köze a világ többi sóhajtásaihoz. Vigyen belőle legalább annyi részt, amennyi egy emberből röpülni tud – egy leheletnyit –, madarak, felhők, csillagok közé. S fúj a gyerek buborékot magában is, láthatatlanokat, egy egész bolygórendszerre való, színes gömböcskét, amelyeknek vékony bőrén szivárványlóbban, más, játékos görbületben tükröződik egy arc, egy kert, egy táj, a mindenség."

(Mártai Betegh Béla)